Népzenei hangszerek - Ismerd meg őket

2024. október 18. • 12 perc olvasás • Folk

A magyar népzene hangszerei évszázadok óta szólnak falvakban, tanyákon, táncházakban. Mindegyiknek megvan a maga karaktere, története és helye a zenében. Ismerd meg őket!

Hegedű és brácsa

A magyar népzene királya a hegedű. Majdnem minden népzenei együttesben van legalább egy hegedű – gyakran kettő vagy három is. A hegedű adja a dallamot, a dallamvariációkat, a díszítéseket. Virtuóz népzenei hegedűjáték Erdélyben a legélőbb.

Hegedű jellemzői

Négy húros vonós hangszer, magas regiszterben. A népzenei hegedűjáték különbözik a klasszikus hegedűtől: több a díszítés, a glissando (csúsztatás), a tremolo (remegtetés). A hegedűs gyakran improvizál, variál, saját stílusát viszi bele a dallamba.

Jellegzetes hangzás: Éles, tiszta, éneklő. Erdélyi hegedűjáték gyors, lüktető, virtuóz. Alföldi hegedű dallamosabb, lassabb.

Brácsa (brácsahegedű)

Nagyobb, mint a hegedű, mélyebb hangon szól. A népzenében gyakran "kontrázik" – vagyis ritmikai és harmóniai alapot ad. Nem mindig játszik dallamot, hanem akkordokat, ritmust. A hegedűvel együtt használva teljes hangzást ad.

Cimbalom

A magyar népzene talán legikonikusabb hangszere. Trapéz alakú dobtáblás hangszer, húrokat kalapácsokkal ütik. Hihetetlenül gazdag, csengő, vibráló hangzás.

Története

A cimbalom a Közel-Keletről érkezett Európába (perzsa szantúr). Magyarországon a 18-19. században terjedt el. Eleinte kávéházakban, később népzenében és magyar műzenében (Kodály, Bartók) egyaránt.

Hogyan játsszák

Két kalapáccsal (ütővel) ütik a húrokat. Van több mint 100 húr, amelyek különböző hangokat adnak. Virtuóz cimbalomjátékhoz hihetetlen kéz-koordináció szükséges – mindkét kéz más ritmust, más dallamot játszik.

Jellegzetes hangzás: Csengő, vibráló, gazdag. Gyors tremolo (remegtetés) karakterisztikus. Magyar csárdásokban és romantikus népdalokban pótolhatatlan.

Duda

Az Alföld hangszere. A duda levegőtárolós fúvós hangszer – bőr vagy állati hólyag tartályból préselődik a levegő a sípokba, és folyamatos hangot ad. Jellegzetes, mély, rezonáló, néha "morajló" hangzás.

Részei

1. Tömlő (bőr zsák): Levegőt tárol
2. Fúvóka: Ezen fújják tele a tömlőt
3. Síp (csőr): Ezen játsszák a dallamot
4. Bordó (bordósíp): Folyamatos basszushangot ad

Használata

Főleg pásztorzene, tanyasi muzsika, alföldi táncok. A duda hangja messzire hallatszik – pásztorok használták a pusztán. Ma táncházakban és autentikus népzenei koncerteken hallható.

Jellegzetes hangzás: Mély, folyamatos, rezonáló bordóhang + élesebb dallamsíp. Archaikus, ősi hangulat.

Furulya és tilinka

Furulya

Egyszerű fúvós hangszer, fabrikációs vagy fából készített cső lyukakkal. Pásztorhangszer, egyszerű, de mégis expresszív. Könnyű megtanulni az alapokat, de virtuóz játék éveket vesz igénybe.

Hangzás: Tiszta, csengő, madárszerű. Pásztoroknál magányos, melankolikus dallamok. Tánczenében gyors, lendületes.

Tilinka

Furulya erdélyi változata, gyakran Gyimesben használják. Nem sokat különbözik, de hangsúlyozottabban díszített játékmód jellemzi. Gyimesi csángó zenében nélkülözhetetlen.

Bőgő és gardon

Bőgő (nagybőgő)

A legnagyobb vonós hangszer a népzenei együttesekben. Mély regiszter, ritmikai és harmóniai alap. Pengetik (pizzicato) vagy vonózzák. Erdélyi zenében gyakran pengetik, lüktető ritmust adva.

Szerep: Nem dallam, hanem basszus és ritmus. Összetartja az együttest, alapot ad. Nélküle vékony lenne a zene.

Gardon

A bőgő erdélyi-moldvai változata, de nem vonózzák, hanem ÜTİK egy bottal vagy kalapáccsal! Hihetetlenül egyedi hangszer. Moldvai csángó zenében nélkülözhetetlen – a Téka együttes használja.

Hangzás: Mély, ütős, perkusszív. Nem dallam, hanem ritmus. Tánchoz tökéletes.

Klarinét és tárogató

Klarinét

Fafúvós hangszer, nádnyelves. A népzenében főleg Dunántúlon és balkán hatású zenékben használják. Virtuóz klarinétjáték jellemző a verbunkban és csárdásokban.

Hangzás: Gazdag, meleg, néha síró. Lehet lágy és lehet éles is. Kifejező hangszer.

Tárogató

Magyar népi fúvós hangszer, a klarinét rokonа. A 19. században újjászületett formája lett népszerű. Mély, melankolikus, "síró" hangzás. Romantikus magyar zenében (verbunk, toborzó) használják.

Jellegzetes hangzás: Mély, nosztalgikus, érzelmes. "Síró" karakter. Lassú csárdásokban és nótákban pótolhatatlan.